(Gui si)

tajvani, 2006. 108 perc

rendező: Su Chao-Bin

Minden adott volt egy érdekes, félelmetes, fordulatos, távol-keleti atmoszférával megkent filmhez. Mert a Silk (eredeti nyelvén Guisi) tajvani misztikus sci-fi thriller-horror. Még kimondani is élvezet. Aztán hogy mi lett belőle? Végső soron hellyel-közzel (sok-sok hellyel-közzel) valami olyasmi.

Nem szerencsés egybemosni a japán, a kínai vagy a koreai filmek jellegzetességeit, mert bár testvérileg fogják egymás kezét, egyikben több az, amely a másikban kevesebb. Nos, láttam én már egy remek thaiföldi thrillert (Shutter), és most a szemem elé került ez a tajvani próbálkozás. Azért hívom próbálkozásnak, mert nem hinném, hogy ezen műfaj hosszú-hosszú múltra nyúlik vissza ebben az ázsiai országban.

Hogy végül milyen lett a Silk? Amolyan zavaros, de élvezhető. Próbáltak sok mindent beletömni, a műfaji kellékek határain belül és túl, de a kevergetés már nem sikerült tökéletesre. A történet ugyan követhető íven halad előre, de néhol mellék- (és talán még zsák) -utcákba kódorog el. Én valahogy nem érzem a megfeleltetést a szellemgyerek története és a főhős kórházban fekvő anyja között, hacsak nem életről és halálról beszélünk. (Mert ugyan természetesen ezekről folyik a sztori, de nekem akkor is ütötték egymást.) Szerintem erőteljesen eltérő emocionális dimenziók ezek.

Azt elismerem azonban, hogy az író-rendező Su Chao-Bin nem volt fantáziának híjával. Újdonságot, és kimondottan élvezhetőséget ott látok a dologban, hogy olyan szegmenseket próbált több-kevesebb sikerrel összekapcsolni, amelyek egy filmen belül nem gyakran jelentkeznek együtt. Ez az előnyére írható, az pedig, hogy ezek nem mindig sikerültek teljesen, a rutintalanságára. De nem baj. A Silk egyszer mindenképpen élvezhető, időnként elgondolkodtató, néhol talán megdöbbentő, de mindenképpen változatos. (Bár ebben az esetben a változatosság nem feltétlenül pozitív vonás.) Egy szó mint száz: hajrá Tajvan!