(The Squid and the Whale)

amerikai, 2005. 81 perc

rendező: Noah Baumbach

Furcsa cím, főleg annak tükrében, amiről a film szól. Persze biztosan (sőt, biztosan biztosan, mivel szó is volt róla) szimbolikus, és sajnos nem sok jót üzen. Csalóka végkicsengésű ekképpen A tintahal és a bálna, mivel egész egyszerűen azt közli, a kiút a menekülés. Ez pedig így végtelenül szomorú.

A válás borzalmas fogalom. Úgy hiszem, egy alakulófélben lévő gyerek nehezebben dolgozza fel, mint a halált. Gondoljunk csak bele! A halál egyszeri, "megismételhetetlen", lezárt és rövid. A válás ezzel szemben hosszan tartó, újra és újra sebeket feltépő (azaz "többszöri"), sosem végleges (jó és rossz esetben egyaránt) és kitörölhetetlen. Nem egyenlő a mérleg két serpenyője.

 Noah Baumbach filmje anno nálam valahogy elsikkadt (értsd: sosem hallottam róla ezelőtt). Pedig Oscarra, Golden Globe-ra jelölték. Olyan drámától messze eső színészeket reanimált, mint Jeff Daniels és William Baldwin, vagy állított reflektorfénybe, mint Laura Linney.

A tintahal és a bálna roppant elgondolkodtató, "belegondolkodtató" film, amelyet a lehető legegyszerűbb eszközökkel ér el. Teljesen életillatú (ez most véletlenül sem szag!) jeleneteken keresztül von bele a tragédiába, minden nézőpont figyelembe vételével. Nem teszi le a voksot egyik mellett sem, ezért lehet hatásos bármely nézőnek, hiszen a szerepek széles skálája áll rendelkezésre az azonosuláshoz.

Mindegy, hogy a személyiségét ért súlyos károsodású kisebb kölyök, az elszakadás-felfedezés életkorában lévő nagyobb srác, az önértékelési válságba jutott apa, vagy a pulzálni vágyó anya szemével tekintjük a válást, az eredmény ártó-bántó-belevéső. A sokáig összetart(oz)ó négy élet innentől szétfelé fut majd, kisebb-nagyobb, begyógyuló-maradandó sérüléseket szenvedve.

Tanulságot levonni lehet, nem lehet? Ne házasodjunk, ne váljunk el? Ne vállaljunk gyereket, ne vállaljunk mindörökkét? Ki a megmondhatója? Ki az eldönthetője? Vagy ki a ... szenvedője? Ha egyszer bekövetkezik, mindannyian. Nincs kivétel!