Mihancsik Zsófia - Friderikusz Sándor: Friderikusz - eddig (2008)

kiadó: Alexandra Kiadó, 2008. 398 oldal

Friderikusz Sándor könyvet írt. Magáról. Ezen a két megállapításon csak annyit kell módosítani - ha már hűek akarunk lenni a valósághoz -, hogy a magyar televíziózás egyik korszakalkotó, korszakot meghatározó alakja nem könyvet írt, hanem négyszemközt mesélt magáról, az életéről, a tevékenységeiről. Egyik szerkesztő kolléganőjével, beosztottjával, talán barátjával, Mihancsik Zsófiával olyan bizalmas viszonyba keveredett az évek során, hogy tényleg szó szerint mesélt neki, magáról. Végső soron nekünk, olvasóknak, miután roppant gördülékeny, olvasmányos könyvet szerkesztettek a laza sztorikból, emlékekből, benyomásokból.

Olyat, amely teljes egészében felfogható ugyanúgy egy magyar média-sikertörténetnek, mint a még mindig önös érdekektőlt vezérelt, koncepciótlan hazai média kritikájának. Attól függ, mennyire mélyen hiszünk Friderikusz Sándor szavaiban. Abban az emberben, aki a '90-es évek elején innovációs színt vitt a helyét kereső magyar televíziózásba, megvillantván egy hosszú utat a „nyugati” (fejlett, amerikai... stb.) televíziózásig. Olyan ötleteket, vezérelveket és technikai hátteret valósított meg műsoraiban (Friderikusz-show, Az én mozim, Meglepő és mulatságos, Fantasztikus Európa... stb.), amelyekben addig nemcsak hogy gyerekcipőben jártak Magyarországon a tévék, de többnyire még csak fel sem húzták azt a cipőt.

A Friderikusz – Eddig tematikus fejezetekre bomlik. Egyszerre személyes és átfogó, nyílt és sugalmazó, profi és átgondolt. Biztos vagyok benne, hogy Friderikusz minden elmondott-leírt adatot, tényt, kézzelfogható eseményt bizonyítani tudna, ha arra kerülne sor. De felesleges megkérdőjelezni a hitelét, hiszen egyrészt a múltja okán semmi szüksége nem lenne valótlant állítani, másrészt pedig nem úgy ismerhetjük őt, mint aki ártani kívánna a magyar televíziózásnak. Nagy egésszé fűzött története szemléletes, tanulságos és érdekfeszítő. Belelátni valamibe, ami az egyszerű tévénéző előtt a műsorokban még csak nem is körvonalazódik – több, mint izgalmas dolog.

Friderikusz Sándor mesél, de nem kioktat. Beszél, de nem elbeszél. Összeszedetten emlékezik vissza minden jelentős megállóra, tettre vagy nem tettre, amely során végül közelebb hozza magát az olvasóhoz. Szertefoszlik a megközelíthetetlenség látszata, és marad egy ember, akit szakmája a csúcstehetségek közt tarthat számon, és aki ugyanolyan érző, vágyó és élő ember, mint mi mindannyian. Friderikusz – Eddig. Remélem, még lesz tovább.