(magyar, 2008. 107 perc
rendező: Tímár Péter
Most ezen akkor mit kell érteni? Hogy az egész életünk egy amolyan válogatás-verseny? Vérre (sikerre) menő helyzetek, szituációk láncolata? Meglehet. Itt és most azonban nem szándokozom filozófiai-szociológiai síkokon elidőzni, csakcsupán a cím értelmezése ütött szöget a fejemben. Tímár Péter filmjeinek témái mindig a legújabb divatnak hódolnak. Úgy értem, mindig az aktuális attitűdöket ragadják meg. Hol a retro hódít (Csinibaba), hol az Aranycsapatnak kijáró tisztelet a téma (6:3), hol pedig a Heti hetes - Gálvölgyi show sikerét lovagolják meg (Le a fejjel!). A Casting minden is illik a sorba, s bár azért kissé lecsengőben van a "Ki mit tud?"-ok legújabbkori reneszánsza, még mindig a top témák közé tartozik.
A tehetségkutató verseny első blikkre jó üzletnek tűnik. A szervezők részéről persze második... sokadik nézésre is, a szereplők szemszögéből azonban bőven vannak árnyoldalai. Ezt a témát feldolgozni kihívás és csapdaveszély is, mert vagy idealizálva, külső nézőpontból világítunk RÁ, vagy pedig hitelesen, belülről, nem fényezve világítjuk ÁT. Szerintem Tímár Péter kimondottan egyikre sem törekedett, hanem egy nézhető, élvezhető játékfilmet szeretett volna készíteni a témából, a téma köré. Ha így vesszük, nagyjából sikerült neki. Ha mélyre szeretett volna ásni, akkor azonban csak nagy-nagy hellyel-közzel. Vannak nagyon kemény, valós, kendőzetlen pillanatai a filmnek: az árvaház ötlete; a versenyzők első találkozásakor Ormos Kati lecigányozása; a verseny esetlegességeinek, szervezetlenségeinek jelenetei. Ezek nálam eltaláltak, viszont a verseny bemutatása végtelenül béna.
Bár itt nem ez a lényeg, inkább maga Ormos Kati személye; az a mesebeli folyamatsor, ahogyan a szürke (és nemkívánatos) Hamupipőkéből bálhercegnő válik. Tündérmese életből vett motívumokkal. Ebben az esetben nem a hitelességet kell számon kérni (bár ha Oláh Ibolya valódi pályafutására gondolunk, dehogynem lehetne!), hanem a dramaturgiát, amely összetartja a filmet: elvezet a kezdő 'A' pontból a záró 'B' pontba. Ez a megfelelő mértékben helytálló Tímár filmjében. A Casting minden számomra végig ésszerűen követhető volt (ez a dramaturgia); jól lettek eltalálva a súlypontok, a szálak össze- és szétfutása; és nagyjából működnek az érzelmek is.
A karakterekkel is minden rendben van. Oláh Ibolya Ormos Kati szerepében azt hozza, ami elvárható tőle. Gyakorlatilag magát adja, bár valószínűleg kicsit visszafogottabban, mint a valóságban. Nem nagyon színészkedik persze, de hát minek is, ha majdnem a valódi életét kell eljátszania? Kern András Novai Rezső bőrében nekem meglepetés, nagyon illik hozzá az életből kiábrándult, mogorva bárzongorista figurája. Van benne elég mélység, amelyet nem mutat kifelé, ez tisztán látszik. Nekem könnyű volt vele érzelmileg azonosulnom, tulajdonképpen az ő karaktere plusz dimenziót is ad Ormos Kati figurájának. Aztán tetszettek még a tévé vezérlőjében az arcok, főleg Novai ősz hajú (egykori) haverja.
Tímár Péter filmje nem tökéletes, de közönség- vagy nézőbarát. Arra nem alkalmas, hogy szálkákra bontva mutassa be a tehetségkutató vetélkedők légkörét, kulisszáit, ám mégis képes megfelelő atmoszférát teremteni, és húzó figurái is elfogadhatóak. A Casting minden felfogható hiánypótlásnak is, hiszen manapság a csapból is ezek a sztárcsináló műsorok folynak, mégsem készült film erről a témáról. Most megtörtént, s miközben nézzük, reménykedhetünk, hogy végre talán valóban leáldozik az egyre inkább kiüresedő (értsd: egyre tehetségtelenebbeket felvonultató) tehetségkutató műsorok ideje (csillaga).
