(Evening)
amerikai, 2007. 112 perc
rendező: Koltai Lajos
Koltai Lajos a Sorstalanság sikere (kritikai? közönség? téma?) után kijelentette, hogy a jövőben mint "főállású" rendező fog tevékenykedni, feladja az operatőrködést. Eddig tartotta is a szavát, második filmjének fényképezését - a vele már jól összeszokott - Pados Gyulának "engedte át". Az Este immár amerikai produkció (jó, elvileg amerikai-német koprodukció) amerikai pénzből, amerikai (nemzetközi) alkotógárdával. Szuperprodukció szupersztárokkal. Azért tök jó kimondani!
Az Este valahogy olyan film, mint volt a Sorstalanság. Jó, persze teljesen más, mégis bizonyos szempontok szerint arra emlékeztet. Hm, mik is lehetnek ezek az azonos vonások? Addig mindkettő rendben van, hogy van elejük és van végük. A kettő között azonban mintha időnként elveszne a lényeg. Ezt nevezhetjük akár unalomnak, ha a néző szemszögéből vizsgáljuk a dolgot, vagy mondhatjuk azt, hogy a viszonylag kezdő rendező nem látja át egészében a filmet. Mindegy, a lényeg az, hogy az Este sem ragad magával teljesen.
Az egész film dramaturgiája engem nagyban emlékeztet A szív hídjai című Clint Eastwood mozira. Ott is egy visszaemlékezésből (bár nem személyesen, hanem napló által) bontakozik ki a történet fő szála; ott is magánéleti problémái vannak a hozzátartozóknak; és ott is helyrezökken ez az élet a szülő halálával. Szóval ebben semmi eredeti nincs. Maga a történet sem az "örökké emlékezetes marad" kategóriába tartozik, bár a film közepe táján szerencsére úgy eseményileg, mint érzelmileg felpörög, de azután ismét leül. Sajnos azt kell mondanom, valahogy érdektelen az egész. Érdektelen, hogy volt egy legnagyobb szerelem, amely nem teljesedhetett ki. Érdektelen, hogy mi lett az elválás után a sorsuk. Az egyetlen karakter, mellyel azonosulni lehet, a reménytelen szerelmes Buddy. De pont nem ő a lényeg. Ezért van az, hogy könnyen felejthető, és nem megsiratható az Este.
Színészileg azért persze ott van a film. Mind a veterán (mocskos, de kifejező szó) és zseniális Meryl Streep, mind pedig lánya, Mamie Gummer nagyot alakít. Arról már kevéséb tehetnek ők, hogy szerepeik nem kellően kiforrottak. Szerintem nagyon hitelesen játszott a meglepően jó Claire Danes, valamint a nekem különösen tetsző karaktert, Buddyt alakító Hugh Dancy. Róluk az összbenyomás teljesen pozitív, Koltai Lajos második rendezése azonban kissé erőtlen, súlytalan. Az Este több feszességet, több lüktetést igényelt volna; több mélységet ahhoz, hogy a nézőnek helye és ideje legyen az azonosulásra. Koltainak a saját bőrén kell megtanulnia, mitől működik igazán egy történet, mitől áll úgy össze, hogy ritmusa, atmoszférája, működő emocionális töltete legyen. Őszintén kívánom, hogy minél előbb sikerüljön neki!
