(angol, 2004. 83 perc
rendező: Pawel Pawlikowski
Kicsit untam a filmet, pedig értettem, miről szól. Komolyan és érzékletesen mesélt a felnőttléc (vagy lehet lét is) magasságában táncoló kétségbeesésről. Na jó, nem szó szerinti kétségbeesésről, hanem inkább annak eldöntése alaktalanságáról, milyen is a világ.
Olyan-e, ahogyan látjuk, tapasztaljuk, érzékeljük, vagy ezek a szeletek helyzetünkből adódóan determinikusak? Tudunk-e változtatni rajtuk, befolyásolni képesek vagyunk-e, a magunk örömére formálhatjuk-e. Abban a korban plaszticiv minden, de főként magunk. Azaz dehogyis! Mi merevebb: a készen (?) kapott világ, vagy az érző-lélegző individuum?
Az egyik lány biztosan kapaszkodott Nietzschébe, Freudba, ám én mégis a másikkal szimpatizáltam. Nem kellenek mások eszméi, ha meg akarjuk ismerni, tudni és irányítani a világot - haladjunk a saját elképzeléseink útján! Csak nem befolyásolni, kérem szépen! Különben nem én leszek a világban, hanem egy másban egy valaki. Zavaros? Akár a világ.
Naszóval Szerelmem nyara. Azért kár, hogy untam...
