(amerikai, 2006. 99 perc
rendező: Jonathan Dayton, Valerie Faris
Vígjátékot vártam. Aztán úgy tűnt, drámát kapok. Majd megint változott a "kép", és már szatírát néztem. És ez volt az igazság: ez a három műfaj kevergett végig, megfelelő lendületet adva ennek a kellemes kis filmnek. A család kicsi kincse egyszerre szól Amerikáról (az amerikai álomról, a korlátlan lehetőségek-lehetetlenségek hazájáról) és magáról az emberről (gyengeségeiről, kicsinyes természetéről). Karakteres látlelet.
Amitől igazán remek film A család kicsi kincse, azok a szereplők. De egy szatíra-szerűség esetében másként nem is lehet. Valamirevaló karakterek nélkül erőtlen maradna a kifigurázás, a torz tükörbe pillantás, az önirónia. Itt viszont az egész család annyira kontúrosan van megrajzolva, hogy minden egyes gúny teljes erejével él. A figurák egymástól okosan elhatároltak, más és más motívumok, attitűdök vezérlik őket, így nyújtva lehetőséget az összeütközésekre, és arra, hogy két különbözőből egy harmadik legyen.
Nem véletlenül nyert a film 2007-ben Oscar-, Golden Globe-, és BAFTA-díjakat. Egészen szimplán okosan van összerakva: se több, se kevesebb; mindenhol amennyi kell, kielégítve egy széles palettájú közönséget. Van kezdet és vég, van csúcspont és katarzis. Lehet, sokan erre mondják, hogy "tisztességes iparosmunka", és talán igazuk is van (csakhogy én ezt a kifejezést rühellem!). És ha már itt tartunk, azért könnyen megszáll a kisördög! Legjobb forgatókönyv Oscar-ja? Nem túlzás ez egy kicsit? Hát mi olyan különleges ebben a sztoriban annyira? Semmi olyan, amit soha nem láttunk még, sőt, néhol lapossá válik a történet, hogy kisebb klisékkel oldja meg a problémákat. Hümm, hümm.
Viszont a kifigurázás tényleg roppant hatásos. Minden, amit mi, Európaiak az amerikai idiotizmusnak tulajdonítunk, benne van a filmben. A kifordult szépségideál; a szélsőséges, sikerességbe vetett önbizalom; az amerikai étkezési egészségtelenség-ízléstelenség; a családi elhidegülés; a gyermeknevelési csődök... stb. Bátor, valós és magukba nézésre sarkalló, gúnyos fricskák ezek, amelyek alapot és indokot adnak a történetnek. Összességében elmondható, hogy A család kicsi kincse a szatirikus pillanatokban, a kidolgozott jellemekben, és a "filozófiában" erős, amely képes burkolni a (végső soron) panelokból építkező történet eredetietlenségét (van ilyen szó?). Irány a szépségverseny, hiszen az igazi vesztes arról ismerszik meg, hogy meg sem próbálja!
