(amerikai, 2007. 95 perc
rendező: Csupó Gábor
Milyen szépek is a mesék! Azok, amelyek az életből indulnak ki, az attól való "menekülésben" öltenek testet, és jutnak el egy olyan világba, amelyben nem csak hogy minden lehetséges, hanem inkább, hogy van, ami nem lehetséges. És valójában ez az, amely emberi mértékkel megfizethetetlen.
Mert az az igazi csodavilág, ahol nem bántják az ember magányos fiát/lányát, ha különbözik: mert kevesebb van neki, mint másoknak; vagy éppen ellenkezőleg, sokkal több. Ebben a világban nem juthat érvényre az elképzelhető gonoszság, csak az elképzelhetetlen; nem marhat és fájhat kínzóan az érezhető egyedüllét; nem taszíthat mélabúba a kilátástalanság. Hiszen ha minden megvalósulhat, hát nem ezt nevezzük "emberi szívvel" reménynek?
A Híd Terabithia földjére mindezt megmutatja, s mégha egy döbbenetes drámán keresztül is, az a felemelő benne, hogy a tragédia nélkül Jesse talán sosem értette volna meg a lényeget. És különben is, képzeletországban semmi sem végleges, így a halál sem lehet az, nem igaz? Csupó Gábor filmjében maga Leslie alakja is meseszerű. A kislány nem más, mint a magányos, gátlásos Jesse kitalált(!) jóbarátja, aki egyszerre segít neki megtalálni az életben az emberekhez vezető, és a tőlük messze futó utat. Míg az egyik a társas lét, a másik az egyedüllét (de nem magány!) perspektívája.
Azért tetszett nekem igazán a Híd Terabithia földjére, mert annyira emberközeli, hogy gond nélkül elhiteti a fantáziavilágot (itt nincs semmi ellentmondás!), nem úgy, mint a Narnia krónikái! Kontúrosak és életszerűek a jellemek, és ez mindenképpen feltétele annak, hogy az ő szemükkel lássunk. Lássuk Terabithia világát. Máskülönben a kötéllel a folyón átlendülve nem pillanthatnánk meg mást, csupán fát, bokrot, erdőt.
Látszólag a film mostohán bánik a trükkökkel, pedig akár tudatos is lehet a dolog. Az én szememben mindenképpen, hiszen pont az a lényeg, az a film mondanivalója, üzenete, hogy nem csak az létezik, amely látszik is. A mesevilág, a fantáziaország, a képzeletbirodalom nem a szemünk előtt zajlik, hanem bennünk létezik. És hiába mondom, hogy aki nem hiszi, járjon utána; mert aki nem hiszi, annak valójában nincs is. Remélem, azért minél többen látjuk!
