(Scoop)

angol-amerikai, 2006. 96 perc

rendező: Woody Allen

Csak hogy kerek legyen, harmadszor is Woody Allen. Ezúttal egy teljesen friss filmje került terítékre. A Füles (eredetiben Scoop) 2006-ban készült, és az új Woody kézjegyekkel íródott. Azazhogy a már nem önmagában tévelygő neurotikus szerepkörben tündököl, hanem karaktere a cselekmény fogaskerék-fontosságú része.

Persze most is tekinthető független "életnek", de hát ettől Woody Allen a Woody Allen. Nagyon tudja azt, hogy karakterei önmagukban is megálljanak a kulisszák, cselekmény nélkül, de az utóbbi időben - mióta más műfajokkal és attitűdökkel is próbálkozik - figurái teljesen a cselekmény része(se)i. Míg az Annie Hall-ban vagy a Hannah és nővérei-ben (lásd korábbi bejegyzéseimet) karakterei még úgy-ahogy elválaszthatók a történet egészétől, és önmagukban is mesélnek, a Füles-ben már (félve merem leírni: "csak"?) 100%-os tartozékai a sztorinak: majd' minden esemény keresztülmegy rajta és fordítva.

Itt épp Scarlett Johansson-nal játszik "apát és lányát", amolyan hagyományos (értsd: elcsépelt, klisés) össze nem illő párost. Nem működik rosszul a dolog, bár Woody és Scarlett tényleg tűz és víz (ég és föld?). Van köztük némi szexuális báj (nem feszültség), csipkedős-marakodós interakció, fiatal-öreg (bocsánat) taszítás.

A történet maga nem nagy szám, helyenként lapos is volt nekem. De a Füles beleillik az új Woody Allen filmek "kísérletező" (szabad ezt mondani vajon 40 év munkásság után...?) vonulatába. Értéke persze megkérdőjelezhető a már említett korábbi, díjnyertes filmjei tükrében, de ennek eldöntése úgysem a tisztem. Puszta szórakozásnak itt-ott csikorogva ugyan, de megteszi. Kíváncsian várom, mivel rukkol elő legközelebb a Nagy Illuzionista Woody Allen.