(Amen)

francia-német-román, 2002. 126 perc

rendező: Costa-Gavras

A Holokausztnál keményebb, sokrétűbb, ingoványosabb témát nehéz találni. Azonban filmes szempontból (csúnyán) még hálásnak is nevezhetnénk, hiszen sokféleképpen, bőségesen és "érzelmesen" lehet szólni róla. Ám mielőtt véglegesen bazári látványossággá silányítanám ezt a döbbenetes történelmi tettet, elmondom, amiről írni akarok. Ha már szóba hoztam a "tett"-et, nos, az Ámen. című film pontosan a "nem tett"-ről szól. Arról, ki mindenki (mindenkik) nem tett(ek) ellene semmit, hogy hatmillió ember (nem zsidó, nem cigány - EMBER) gázkamrában, égetőkemencében, meszesgödörben végezze életét! A fojtógatóan visszataszító hozzáállásról szól ez a film.

A politikai indíttatású témáiról ismert görög (Constantin) Costa-Gavras filmje egyáltalán nem akar állást foglalni. Szerintem ezt már a cím, Ámen. is jelzi, amely puszta nyugtázása a dolgoknak. Nem folyik bele személyesen, nem választ oldalt, csak elmesél. Éppen ezért a történet megjelenési formája annyira visszafogott, hogy az a benyomása támad a nézőnek, egy kétrészes tévéfilmet néz. Helyenként unalmasat, időnként lassan vánszorgót, de mindenképpen steril stílusban leforgatott mozit. Nincsen markáns kézjegy, hacsak nem a szándékolt és erőszakosnak tűnő visszafogottság. Érdekes megközelítésnek érzem, mivel úgy gondolom, ebben a témában a tárgyilagosság sem működik érzelmekkel való túlfűtöttség nélkül. Talán éppen ebben rejlik Costa-Gavras zsenije?

Mindenesetre nekem túlságosan matt volt a film. A témája ellenben felháborító! Eddig sem voltam jó véleménnyel a Római Katolikus Egyházról, de amiről az Ámen. szól, egyenesen viszolyogtató! Pontosan úgy viselkedtek a Holokauszttal kapcsolatban, ahogyan egy önző, saját territóriumát féltő, önös érdekeit mindenek felett tartó/mindenáron védelmező szervezet. Pedig mintha éppenséggel egészen másra "esküdtek" volna fel. Hímezett-hámozott minden, magas pozícióban fetrengő elöljárójuk, s miközben a háború és a népirtás kellős közepén bőséges ebédjüket fogyasztották a békés és csodálatos kilátású vatikáni teraszon, ezrek halálát kicsinyellték le két falás között. Pedig még egyetlen élet erőszakos elpusztítása is pontosan eggyel több a kívántnál, nemhogy ezreké, tízezreké! Mocskos gazemberek!

Szóval Costa-Gavras botrányfilmje (botrányos, mert igaz? ...) témájánál fogva magával ragadó, érzékletes, dühítő és elkeserítő, nem a kivitelezése okán. 2 órás tévéfilmjellegű alkotása nem enged közel, megteszi ezt helyette maga az emberi kegyetlenség, szadizmus, beteges lelkivilág. Nem az egyház intézményét kívánja romba dönteni, hanem az egyházat felépítő emberek "halandókhoz" hasonló voltát érzékeltetni. Mit is hirdet ez az egyház? Minden ember bűnös! Nos, azt hiszem, rajtuk nehezen lehet túltenni...