(Saw)
amerikai, 2004-2006. 103+93+113 perc
rendező: James Wan (I), Darren Lynn Bousman (II-III)
Egyelőre csak a 2006-ig elkészült trilógiáról írok, mivel a 4-edik részt még nem láttam. (Azóta pedig elkészült az 5-ödik is, sőt, 2009 Halloweenkor már a 6-odik részt élvezhették a rajongók...) Kérdéses volt nálam a harmadiknak is a megtekintése, mivel a zseniális első utáni folytatás körülbelül annyira passzolt hozzá, mint Jigsaw-hoz a kegyelem fogalma. (Illetve ezzel tulajdonképpen vitába is lehetne szállni, Jigsaw primer motivációját figyelembe véve, de úgy értem, első látásra.) Szóval azért csak belevágtam a harmadikba is, és milyen jól is tettem! Így lett kerek valami, amit a második sikeresen tönkre akart zúzni. De kezdjük az elején!
Most nem megyek bele abba, hogy kik hozták tető alá a Fűrész című horrort, és micsoda kultuszt (stílust, elvárást, prototípust) teremtettek vele, ez sok helyütt olvasható. Meg hát látható is. Helyette csupán annyit mondok, hogy a Fűrész szerintem minden idők egyik legzseniálisabban megírt gondolkodós horrorja, amely nyüzsög a... hm, hogy is mondjam... nyugalom megzavarására alkalmas jelenetekben. Mondjuk ki: brutális, gyomorforgató, kegyetlen, erőszakos, tabumentes... stb. Ez a jó horror, a műfajt nem lehet megcélozni óvatosra vágott, gyerekekre méretezett kivitelezéssel. Mert akkor már másról beszélünk. Régóta vártam egy effajta, tényleg végig feszült, koncentrálásra késztető rém-filmet, amely bevonja a nézőt a történésekbe, hiszen neki kell összerakni a történet mozaik-kockáit, hogy a végső, döbbenetes csavar szinte az eszméletlenségbe taszítson. Tökéletes!
Csoda, hogy nagy elvárásokkal fogtam neki a második Fűrésznek? Koppantam is rendeset! Én valahogy nem értem (jó, bevallom, egyáltalán nem értem), miért tetszik mindenkinek a folytatás, és miért kapott olyan jó értékeléseket a nézőktől! Kezdjük azzal, hogy ez a sztori eredetileg nem a Fűrész folytatásának készült, csak utólag igazítottak egy már félig-meddig kész forgatókönyvet Jigsaw világához. Totálisan meg is látszik rajta, az "erőszak" kifejezés 100%-ig leírja a csalódásomat! Nem szó szerint értem persze; nem arról van szó, hogy horrorban kevesebbet kaptam volna, hanem hogy történetben semmit! Kényszeredett és a végletekig sablonos a sztori; hiányzik a feszültség, az élő motivációk; nyoma sincs a néző értelmére (mint már említettem az első rész kapcsán: a beleélésre) vonatkozó/ható kreativitásnak. Ostoba, ezerszer látott fordulatokkal tűzdelt történetet adtak el Fűrész 2-ként, s bár a végén próbáltak egy nagyot csavarintani az egészen, az elsőhöz képest jócskán vérszegényre sikeredett. Nem is terveztem ezek után, hogy megnézem a trilógiává bővítő következő részt.
Áldom az eget (meg a szabadnapomat, meg a múló náthámat), hogy mégis megtettem! Az a furcsa helyzet állt ugyanis elő, hogy a Fűrész 3 sokkal, de sokkal jobb (értsd: szimplán "fűrészesebb"), mint a középső rettenet! Visszalök Jigsaw valódi világába, motivációjához, elmésségéhez, "győztességéhez". Megteremti az elsőhöz hasonló atmoszférát, logikát és összeraknivalót visz a történetbe. Ezzel éri el, hogy nézőként újra kénytelen vagyok részt venni ebben a beteg és morbid világban, ahol úgy irányítanak, hogy észre sem veszem. Jigsaw elméjének ereje teljében van, bár teste épp készül felmondani szolgálatait. (Vajon bánjuk? Őszintén szólva igencsak ambivalens erre a kérdésre a válasz, mert John(!) beteges szadizmusa nehezen ereszt!)
Ez az a Fűrész, amelyet az első után folytatásként vártam, és a poén az egészben, hogy a középső (második) teljességgel ki is hagyható, ha valaki most fekszik neki először ennek a horror-vonulatnak. A Fűrész 3 kizárólag a tökéletes elsőhöz kapcsolódik, végtelenül okosan hagyja a francba a tévútra vezető másodikat. Néhány dolgot kibővít-bemutat-megmagyaráz, mely az alap-filmben megtörtént, ezzel is jelezvén (legalábbis nekem biztosan), hogy a kettő közötti rész kötelezően felejtendő! Van a végén csavar is, amely ugyan szintén nem fogható az elsőhöz (soha nem is lesz többé olyan!), mégis teljesen Jigsaw "előrelátását" (ezt fogalmazhatnám úgy is: beteges gondolkodásmódját, emberismeretét) "dicséri". Szóval szerencsére teljesen megnyugodtam, és ismételten várakozással nézek a következő, negyedik rész elé. Vajon jól teszem?
