(német-angol, 2006. 90 perc
rendező: Christopher Smith
Brit gyilkolászás a magyar hegyekben, hát nem bájos? Igazi mészárlás elmebeteg iróniával és paródiával kikövezve, hát nem aranyos? Valódi csonkolásos horror odamondogatós élccel fűszerezve, hát nem cuki? Na annyira azért nem!
A csapatleépítés egyben gyilkosság a néző elméje ellen is.
Ez a brit-német koprodukcióban, Magyarországon forgatott horror paródia ugyan kifiguráz ezt meg azt, mégis nagyon sekélyes hatás elérésére képes. Alapul veszi a modern menedzservilág jópofa csapatépítő (team building - he-he) haszontalanságát, hogy paródiává fordítva aztán henteskéssel (és más egyéb ölésre, belezésre, csonkolásra... stb. alkalmas eszközökkel) igazi tortúrává fordítva az eseményeket aprítson, akit csak ér. Őszintén, ez csak mérsékelten izgalmas.
Nem mondom, az effajta filmbe szánt karakterek itt igazán jól lettek megrajzolva: se több, se kevesebb, mint ami kell. Mert ettől válik átélhetővé a rettegés, ha van, akiért szorítsunk, és van, akiért nem kár. Ha mindenki ugyanolyan, ugyan ki a fenét érdekel az emberek (el)hullása? Van itt szélsőségesen lojális vezető menedzser (fúj!), aki döntéshelyzetben leblokkol; eszes, nem vetkőző szőke (nem lehetne fordítva?); tutyimutyi, agymosott beosztott; vagány, munkára szarós, szívós-csajozós yuppie; áldozatnak szánt, "sajnálnivaló" afro-amerikai (értsd: ébenfekete néger) és így tovább. Szóval nem rossz ez a bagázs.
Ami rossz, az maga a történet. Nem arra gondolok, hogy micsoda infantilis a gyilkolászós orosz (ukrán vagy még szovjet, ki tudja?) partizán banda, hanem hogy az egész egy ponton átmegy érdektelenbe. Már nem motivál, csak nézzük meredten. Na ez a nem jó! A film a feléig unalmasan építkezik, bár a menedzser-paródia része jól érvényesül. Aztán a felétől átmegy mészárlásba, ami vicces és félelmetes és hatásos egyszerre, de a partizánokkal való überelés már sok. Elveszi azt, ami jó volt addig.
Vannak benne persze jó fordulatok és mondatok. Amikor a szőke csaj megöli a titokzatosságát feledett gyilkost, és azt mondja: "Bolond lennék, ha nem ölném meg, amikor van rá alkalmam", ráhúzza a vizes lepedőt az összes horrorfilmre. Ezért az egyért megérte megnézni. De hangsúlyozom, ettől a ponttól kezdve, amikor a csajszi kiloccsantja a gyilkos agyát egy shotgunnal, meredek lejtőre fut a film. Innentől lesz érdektelen, sablonos véggel. Bár ha azt vesszük, hogy a Csapatleépítés paródia, ez is rendben van. Amit még kissé hamisnak érzek, azok az erőszak- és fegyverkezésellenes kirohanások. Az már túl komoly téma ehhez a filmhez. Egyszóval a Csapatleépítés néhol vicces, de összességében felejthető gyilkolászás.
