(amerikai, 2007. 89 perc
rendező: James Wan
Beszédes cím, azazhogy éppen az nem. Halálos csend (a magyarban Halálos hallgatásnak fordítva). Két egymást takaró, kölcsönösen feltételező szó. És itt álljunk is meg a filozófiai síkra tereléssel, mert ennél jóval egyszerűbb dologról van szó. Illetve csend. Pszt!
Ki ne ismerné James Wan nevét!?! Jó, persze, bizonyára sokan nem ismerik, de ha mondok egy kulcsszót, mindenki azonnal tudni fogja, miről is, kiről is van szó: Fűrész. Igen, ő az a Malajziában született, velem pontosan egyidős fiatalember, akinek korunk egyik legzseniálisabb horror-fogócskáját köszönhetjük. A Fűrész 2004-ben nemcsak gyomrot, fejet és egyéb testrészeket, hanem kasszát is robbantott szerte a világban. Ugyanis a Hetedik-hez foghatóan zseniális kirakós játékon alapult, amely akkorát csavarintott a végén, hogy még mindig szédülök tőle.
James Wan 2007-ben a Dead Silence (a továbbiakban DS) című thrillerhez adta a nevét mint író és rendező. Nem akarok összehasonlítgatni a Fűrésszel, mert egyrészt nem lenne logikus, másrészt az utóbbi marha rosszul jönne ki belőle. Ugyanis a DS mind történetvezetésben, mind pedig rejtélyességben képtelen felmutatni azt a végig feszült atmoszférát, amely a Fűrészt jellemezte. Tudom, ez a történet más, de önmagában nézve is elég gyenge lábakon áll. A DS jól indít, hangulatot teremt, hogy aztán átmenjen egy klisékkel mázolt karakterekkel bolyongó tucat-rémisztgetésbe. Oda az eredetiség, oda a hamisítatlan kézjegy.
Néhány dolgot azért el kell ismerni. Például, hogy az az átkozott bábu-baba a végletekig ijesztő, ahogy elfordítja a fejét, ahogy néz, vagy ahogy egyszerűen csak ül. A frász tört ki engem tőle! Aztán ott vannak azok a gondosan megkoreografált sokkoló jelenetek, melyek a lábujjtól a fejcsúcsig lúdböröztetők. Viszont összességében nézve nem áll össze logikus egésszé a film. Mint már mondtam, gyenge, kétdimenziós kis karakterek szaladgálnak a vásznon (a zsaru egyenesen idegesítően nulla), olcsó fordulatok üldözik egymást, hogy aztán a végén a nagy csavar egy kicsit felrázzon ugyan, de már hiába. Nem mondom, első blikkre okosan lett kitalálva, de inkább nem szeretnék mélyebben belegondolni. Tartok tőle ugyanis, hogy nagyon nem állna meg a lábán logikailag - nem úgy, mint a Fűrészben!
Szóval a Dead Silence nagyjából két dologra jó. Egy, hogy újra hallottunk James Wan felől; kettő, hogy egy késői sokkolós-rémisztgetős-nem alvós estét képes szerezni a nézőnek. Bízom benne, hogy lesz ez még jobb is, és ez a maláj gyerek előrukkol majd valami újabb zseniálissal. Addig pedig ne sikíts, ha a babát látod!
