(Yogen)

japán, 2004. 95 perc

rendező: Norio Tsuruta

Ez most egy japán film. Horrornak van ugyan kikiáltva, de inkább valamilyen misztikus thriller. (Hú, de nem szeretem ezeket a gagyi kategóriákat.)

Thriller, nem thriller, szerintem meglehetősen unalmas. A téma nem (lenne) az, a megvalósítás viszont rendesen csikorog. Nem járja teljesen körbe a felfedezésre várót, ugyanakkor az érzésekre helyezett hangsúly sem tör át a képernyőn. Az egész súlytalan, na! Felvillan a filmben a japán horrorokra jellemző jegyek többsége, de csak amolyan mutatóban, erőtlenül, néhol indokolatlanul. Valószínűleg a pénzre ment ki az egész, nem a maradandó elgondolkodtatásra. Brrr, nagyon nem szeretem az ilyet!

Pedig lenne min töprengeni. A felvetés, az újságpapírba csomagolt jövőbelátás (amely az emberi előérzet materializálódása) figyelemre méltó teória. Ebből következően a jövő megváltoztatása még érdekesebb. Kár, hogy a Yogen csak a felszínen kapirgál. Nem azt mondom, hogy szájunkba kellene rágni a különféle hipotéziseket, de legalább erősebben koncentrálna a megfejtésükre / megmagyarázásukra a film. De sajnos nem.

Pusztán fogtak egy pénzcsináló alapötletet, és nem töltötték meg tartalommal. Pedig nagyon is lett volna hogy. Kár érte. De azért reggel kissé félve nyitottam ki az újságot...